Az én hazám nem disznóól

Orbán Viktor súlyosan tévedett, amikor disznóólként aposztrofálta a mi hazánkat. Nem először és sajnos – nyilvánvalóan – nem is utoljára tévedett. Megkísérlem most csokorba szedni az eddigi súlyosabb tévedéseit. Természetesen már nem Orbán Viktor figyelmét próbálom meg felhívni ezekre az antidemokratikus túlkapásokra, nyílt jogsértésekre és súlyos bűnökre. Az felesleges lenne, hiszen Orbán Viktor mentális, intellektuális és morális állapota miatt sem képes már ezen igazságok felismerésére, megértésére.

De a honfitársaim többsége, a felelősen és értelmesen gondolkodó, öntudatos polgárok, a józan demokraták talán még képesek rá. Ez az újabb „Cassandra levelem” tehát a társadalmunk értelmesen és felelősen gondolkodó részéhez szól. Gátlástalan zsarnokokkal és gerinctelen vazallusaikkal amúgy sem levelezem, hiszen „gyalázat volna az kitanult eszemre”.

Orbán Viktor legnagyobb tévedése az, hogy folyamatosan forradalomként próbált és próbál meg beállítani egy demokratikus választást. A „fülkeforradalom” hazug és demagóg legendájából próbálja meg aztán levezetni antidemokratikus és jogsértő intézkedéseinek jogosságát, legitimitását, ami persze logikai és jogi értelemben is nonszensz.

A sokat emlegetett kétharmados többség ugyanis nem jogosítja fel arra, hogy a demokráciánk helyett egy új, homályos és kontúrtalan rendszert, a „nemzeti együttműködés rendszerét” kínálja hazánknak és nemzetünknek. Nem jogosítja fel egyrészt azért, mert ilyen arányú választási győzelemre volt már példa a rendszerváltás óta, mégsem próbált meg vele ilyen módon visszaélni a Horn–Kuncze-kormány. Másrészt pedig azért sem jogosítja fel, mivel Orbánék választási program nélkül meneteltek a választási győzelmükig, azaz soha, sehol, senkinek nem tárták fel valós szándékaikat. Ezzel pedig súlyosan megtévesztették a rájuk szavazó állampolgárokat. Ezzel a torz logikával egyébként Orbán Viktor akár azt is állíthatná, hogy a III. világháború kirobbantására hatalmazták őt fel a fülkeforradalmárok...

Orbán Viktor és gerinctelen vazallusai tehát súlyos tévedésben vannak, mikor azt hiszik, hogy a polgári demokráciánk, a parlamentáris jogállamunk lebontására kaptak bárkitől is felhatalmazást.

Ennek értelmében tehát nincsen joguk negligálni a magyar országgyűlést, azaz folyamatos és súlyos jogsértést követnek el, mikor a modern polgári demokráciák alapelveit és íratlan szabályait is megsértve, minden törvényjavaslatukat egyéni képviselői indítványként nyújtják be. Ezzel ugyanis megszüntetik a törvényekkel kapcsolatos, előzetes társadalmi és parlamenti bizottsági konzultációt is, azaz éppen szembe menetelnek a valódi nemzeti együttműködés gondolatiságával. Hiszen ma Magyarországon valójában egy rendkívül szűk pártelit hoz meg minden új törvényt, minden érdemi döntést, a társadalom, a szakmai és érdekképviseleti szervek, illetve a szavazógéppé silányított országgyűlés „feje felett”.

Orbánék ráadásul ugyancsak folyamatosan és tudatosan sértik meg az államhatalmi ágak megosztásának elveit, a fékek és ellensúlyok évszázadok alatt kikristályosodott rendszerét is. Ezt tették, amikor egy súlytalan és méltatlan személyt ültettek a köztársasági elnöki székbe, ezt tették, amikor korlátozták az Alkotmánybíróság jogköreit, amikor feloszlatták a Költségvetési Tanácsot és ezt teszik, amikor folyamatos támadásokat intéznek a Nemzeti Bank függetlensége ellen is.

Mindez persze szerves része az „egész-pályás letámadásnak”, azaz annak az agresszív és demagóg populizmusnak, amelyre persze ugyancsak nem kaptak felhatalmazást senkitől.

Klasszikus példája volt ennek a fajta felelőtlen, antidemokratikus és a nemzetközi jogelveket is sértő kormányzati politizálásuknak, amikor Orbán Viktor a bírói függetlenséget és az ártatlanság vélelmére vonatkozó szabályokat is páros lábbal tiporva, előre nyilatkozott a Magyar Parlamentben a vörösiszap-ügy vélt felelőseinek bűnösségéről (azaz prejudikált), illetve mikor ennek nyomán ráadásul jogsértő módon „államosították” is az érintett magáncégeket.

Ugyancsak jól példázta ezt a fajta agresszív és önkényeskedő kormányzati politikát, mikor a magánnyugdíjpénztárak vagyonát államosították, erőszakos és jogsértő módon. Ennek során a Matolcsy-nyilatkozat kimerítette a zsarolás törvényi tényállását is, majd a polgári jog alapszabályai közül is többet vettek semmibe. (Például a joglemondó nyilatkozat csak kifejezett és tényleges lehet, azaz nem lehet azt kiterjesztőleg értelmezni, illetve írásba foglalt jogokat csak és kizárólag írásban lehet módosítani, nem pedig hallgatólagosan, ahogy az ebben az esetben történt.) Ráadásul a szoros határidőkkel és a méltatlan nyilatkozattételi körülményekkel az emberi méltóságra vonatkozó alkotmányos alapelveket is súlyosan megsértették.

De ugyanerre példa a közszolgák indoklás nélküli elbocsáthatóságáról hozott törvény vagy az ő jogsértő, titkosszolgálati módszerekkel történő megfigyeltetésük, sőt tetszőleges provokálásuk.

Orbánék tehát valóban egy új rendszert építenek. Egy antidemokratikus rendszert, egy tekintélyelvű autokráciát, sőt időnként már felmerül a gyanú, hogy egyfajta pártállami diktatúrát, félfeudális és monarchikus elemekkel, Szentkorona-tannal, kúriákkal és vármegyékkel ötvözve.

Az orbáni új rendszerben nincsenek felelős és öntudatos állampolgárok, csak alattvalók. Ezeknek az alattvalóknak pedig nincsenek jogaik. A teljhatalmú állam jóindulatától függenek, de akár ki is eshetnek a szociális védőhálóból, le is zuhanhatnak Orbán Viktor Taigetoszának rideg sziklájáról, melyet részben a Széll Kálmán Terv, részben pedig új pártalkotmányuk hoz létre.

Ebben a rendszerben bármikor ki lehet vetni – akár visszamenőleges hatállyal is – diszkriminatív adókat. Ebben a rendszerben bármit államosítani lehet, erőszakosan és önkényesen. Ebben a rendszerben a gyermekeket 12 éves kortól börtönbe lehet majd vetni, 15 éves kortól pedig közmunkás vagy inas sorba lehet kényszeríteni. Ebben a rendszerben a nyugdíjasok jogai a kormányzat kénye-kedve szerint, pillanatnyi érdekei alapján, tetszőlegesen korlátozhatók. Ebben a rendszerben rokkantnyugdíjasok és munkanélküliek százezreitől vonható meg mindenfajta szociális ellátás. (Melyek az új alkotmány szerint már nem alanyi jogon járnak majd, csupán adhatók.) Ebben a rendszerben a pártkatona legfőbb ügyész bárkit bebörtönöztet, akár koncepciós perek alapján is. Ebben az orbáni rendszerben a médiahatóság pártkatonái bármilyen véleményt elhallgattathatnak, megsértve a szólás- és sajtószabadság ugyancsak évszázados jogelveit.

Ez az orbáni rendszer szembemegy a művelt, modern és demokratikus világgal, megsérti az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatában és az Európai Unió alapjogi chartájában rögzített, felvilágosult jogelveket, megsérti a modern, polgári demokráciák szinte összes írott és íratlan szabályát.

Megsérti a polgári szabadságjogokat és az elidegeníthetetlen, emberi alapjogokat. Semmibe veszi a kisebbségi jogokat, a vallásszabadság és a szekularizáció elveit, de még a magántulajdon szentségére vonatkozó alkotmányos jogokat is.

Orbánék ráadásul cinikus sunyisággal és avítt demagógiával próbálják beemelni az új pártalkotmányukba a Szentkorona-tant is. Kettős céljuk van ezzel. Egyrészt komoly engedményt tesznek a hazai – sajnos egyre erősödő – revizionista és soviniszta törekvéseknek, illetve relativizálni próbálják a népszuverenitás elveit is.

Hiszen ha Magyarországon minden hatalom a történelmi jogfolytonosságot is megtestesítő Szentkoronától ered, akkor ez egyrészt komoly hivatkozási alap lehet a trianoni döntés felülvizsgálatára, másrészt gyakorlatilag korlátlan hatalmi jogosítványokkal ruházza fel a néptől, a népfelség elvétől és a képviseleti demokrácia jogelveitől is egyre inkább eltávolodó kormányzatot.

Azaz korlátlan hatalommal ruházza fel az új, misztikus rendszert megteremtő Orbán Viktort.

Jelenleg tehát a hazánkban már nem a bal- vagy a jobboldaliság a kérdés. A demokrácia és a köztársaság híveinek a küzdelme a tét az orbáni új rendszer erőivel szemben. A modern polgári jogállam híveinek a sikeres harca a kérdés, a nemzeti együttműködés rendszerének csúfolt és hazudott, tekintélyelvű autokrácia, az „orbáni demokratúra” erőivel.

Nem újdonság egyébként ez a fajta „nemzeti együttműködés”. Felkínálták ezt már – többek között – Hitler, Sztálin és Mao is. A lényege, hogy vagy fejet hajtasz egy szűk, hatalmi elit érdekei és a többség diktatúrája előtt, vagy elszegényedsz, megnyomorodsz és végül elpusztulsz.

Ma viszont van egy történelmi esélyünk.

Mert amíg 1848-ban vagy 1956-ban hazánk haladó erői ellen voltak az akkori nemzetközi erők és szövetségek, addig ma ez éppen fordítva van.

Ma ugyanis, amíg a saját kormányunk próbál elnyomni minket, a józan demokrata többséget, az öntudatos, magyar állampolgárokat, addig a demokratikus nemzetközi erők velünk vannak. Hiszen Brüsszel nem Moszkva, sőt Brüsszel a szövetségesünk. Hiszen a haza nem lehet ellenzékben. Legalábbis sokáig nem lehet már. Annak a bizonyítása is tehát a tét, hogy minden hatalom tőlünk, magyar állampolgároktól származik és ahogy adtuk, úgy vissza is vehetjük, ha azt bárki rossz célokra akarja használni.

Orbánék tehát súlyosan tévednek, mikor a mi hazánkat egy leigázható disznóólnak, a magyar nemzet tagjait pedig elnyomható és megalázható alattvalóknak látják.

Ideje lenne már erre emlékeztetni őket. Országos sztrájkokkal, polgári engedetlenséggel, tömegtüntetésekkel, népszavazások kezdeményezésével és jogi eljárások ezreinek a megindításával. Bátran, 1848 és 1956 szellemiségéhez, legszebb hagyományaihoz méltóan, és ezúttal ráadásul szövetségben a művelt, nyugati világgal.

A mi hazánk, a Magyar Köztársaság ugyanis független és demokratikus jogállam. Az Európai Unió és a NATO tagja. Ezen pedig nem tud és nem is fog változtatni egyetlen diktátorjelölt sem. Már ha lesz bennünk, magyarokban elég elszántság és méltóság, amellyel bebizonyítjuk, hogy „Habár felül a gálya, s alul a víznek árja, azért a víz az úr!”

dr. Dániel Péter
ember, demokrata, magyar állampolgár