Harminchét éves vagyok. Életem nagyobb részét a Harmadik Magyar Köztársaságban éltem le. Sok problémával küzdő, de szerethető országban, ahol mindannyian büszkék lehetnénk az elmúlt 20 év eredményeire. Sose hittem volna, hogy politikusként egyszer az lesz a feladatom, hogy az alkotmányosság, a demokrácia, az alapvető társadalmi szolidaritás helyreállításáért folytassak küzdelmet. Márpedig ma ez a feladatom. Hisz egy demokrata nem tehet mást a mai helyzetben, minthogy minden erejével küzd egy modern, igazságos és demokratikus Magyar Köztársaság megteremtéséért.
Április 18-án új "alaptörvényt" fogadott el a kétharmados többség. A Fidesz nem mondta meg a választási kampányban, hogy alkotmányozni akar, azt végképp nem mondta, hogyan akar. Nem kérdezte meg a választókat, szeretnének-e új alkotmányt és nem akarja megkérdezni őket arról, akarják-e ezt az alkotmányt. Nem csoda, hiszen ma már többen vannak, akik nem értenek egyet a Fidesz politikájával és azt mondják, rossz irányba megy az ország. Ezért is volt fontos Orbán Viktor számára, hogy hatalmának kiterjesztését a lehető leggyorsabban alkotmányerőre emelje. Különösen abban a helyzetben fontosak ezek az új alkotmányos szabályok a miniszterelnök számára, amikor olyan intézkedések sorát hozza, amelyek szinte minden egyes társadalmi csoportot megsértenek, és amelyek jelentős része ellen az eddigi demokratikus alkotmány alapján joggal lehetne kifogást emelni. Az új alaptörvény megváltoztatása alapvető politikai célkitűzésünk. Ehhez el kell érni a demokratikus ellenzéki erők összefogását. Nem üzengetésre, hanem párbeszédre, nem kizárásra, hanem együttműködésre, nem önjelölt vezetőkre, hanem partnerekre van szükség. Össze kell fognunk, hogy megváltoztassuk az Orbán Viktor által képviselt politikát, amelynek legfőbb jellemzői az antidemokratikus hatalomgyakorlás, a felső tízezer érdekképviselete, a múltba fordulás, az ország elszigetelése és a jogállam semmibevétele. Biztos vagyok abban, hogy a józanság győzedelmeskedik, a demokratikus erők összefognak majd, és újra az európai politikai kultúrába illeszkedő, demokratikus kormányunk lesz. Ez nem könnyű út, de közös akarattal és összefogással – járható út. Orbán Viktor menesztése azonban csak a kezdet. A legnehezebb kérdés: mi következik majd utána? Tovább harcolunk? Azt ígérjük majd a választóinknak, hogy a képzeletbeli kardunkat nem tesszük le, hanem képletesen tovább kaszaboljuk az ellenfelet, ahogyan azt a Fidesz teszi most mindenkivel, aki nincs vele? Nincsenek illúzióim: láthattuk, milyen ellenzék a Fidesz. Ám most azt is láthatjuk, hogyan viselkedik a teljes hatalom birtokában, milyen az, amikor elkábítja a hatalmi mámor. Biztos vagyok abban, hogy a Fidesztől egyre többen el fognak fordulni a következő években. Éppen ezért nekünk nem ellen-Fideszt kell szerveznünk, hanem olyan demokratikus ellenzéket, amely a Fidesz legyőzése után békét és normális életet kínál az embereknek. Mert "az országnak béke kell" - ahogy Bródy János szövege is szól az István, a király című legendás rockoperában. Nekünk a küzdelem korszaka mellett erre a békére is fel kell készülnünk. A Köztársaság békéjére.
Mesterházy Attila
2011. április 28., csütörtök
2011. április 19., kedd
Nyilatkozat a köztársaság védelméről
Kezdeményezzük, hogy a Magyar Országgyűlés tegyen hitet a köztársaság értékrendje mellett, és nyilvánítsa ki a következőket:
A köztársaság a magyar demokraták számára nemcsak államforma. Értékrend is, amely a magyar nemzet történelme során a szabadságért, nemzeti függetlenségért és a demokráciáért vívott küzdelmekben kristályosodott ki. Petőfi, Ady és Bibó országában a köztársaság eszméje a nemzeti önrendelkezés és a társadalmi egyenlőség vágyával forrt össze. Nem levehető ruha, nem átmeneti politikai berendezkedés, hanem a nemzetet összetartó erő, a demokrácia szervező elve, a magukat egyenlőnek valló magyar polgárok közösségének kifejezője.
Ez az értékrend ma veszélyben van. A Magyar Köztársaság értékeit és intézményeit az alkotmányozás folyamatában támadás érte. Most a köztársaság védelmére, holnap újraépítésére van szükség, hogy megőrizzük és kiterjesszük az 1989-ben megszerzett szabadságot, kiteljesítsük a szociális jogokat, és megteremtsük a feltételeket és biztosítékokat a XXI. század új feladatainak elvégzéséhez is: a fenntartható fejlődéshez, a társadalmi különbségek csökkentéséhez, a nagyobb társadalmi és gazdasági biztonsághoz, a demokratikus, modern, európai Magyarország működéséhez.
Legyen mától kezdve április 18-a a Magyar Köztársaság védelmének napja, amikor a magyar demokraták hitet tesznek a köztársasági eszme mellett!
1. Hitet teszünk a köztársaság mellett, mert az az állampolgárok döntési jogainak tiszteletét, a közös ügyek közös intézését jelenti. Diktátumok helyett párbeszédet, a hatalomközpontosítás helyett önkormányzatiságot, önrendelkezést, a helyi és a civil közösségek kiterjedt jogait, a felülről vezérelt döntések helyett vitát és érdekegyeztetést.
Számunkra a köztársaság a demokráciát jelenti!
2. Hitet teszünk a köztársaság mellett, mert abban a hatalom forrása a közösség. Értékrendjében nincs helye személyek, pártok, intézmények túlhatalmának, tekintélyelvűségnek, előjogoknak és kiváltságoknak. Biztosítja a hatalom ellensúlyait és ellenőrzését.
Számunkra a köztársaság a szabadságot jelenti!
3. Hitet teszünk a köztársaság mellett, mert csak a köztársaság állampolgárainak jogegyenlősége teremthet lehetőséget arra, hogy a társadalmi esélyek is közeledjenek, és a közösséget ne szabdalják szét átjárhatatlan szakadékok.
Számunkra a köztársaság az egyenlőséget és a szolidaritást
jelenti!
4. Hitet teszünk a köztársaság mellett, mert az a közösség tagjainak valódi összetartozásán és kölcsönös tiszteletén alapszik. Nem rekeszt ki senkit a nemzetből, nem bélyegzi meg az uralmon lévőktől eltérően gondolkodókat, nem tekinti kevesebbet érőknek a szegényeket, a nehéz sorsúakat.
Számunkra a köztársaság az állampolgárok egyenrangú
közösségét jelenti.
5. Hitet teszünk a köztársaság mellett, mert az nem felülről diktált értékrendre, alattvalói engedelmességre, hanem a közösség szabadságára és sokszínűségére épül. Elfogadja és pártolja a sokféle véleményt, gondolatot, ízlést. Valódi értékközösségen, a szabadság, a demokrácia céljaiban való egyetértésen alapul.
Számunkra a köztársaság a sokszínűséget jelenti!
6. Hitet teszünk a köztársaság mellett, mert annak eszménye a magyar progresszió legjobb hagyományaira épül, egyet jelent az ország haladásának, modernizációjának, nyitott, európai szellemének igényével, a nemzet felemelkedésének programjával.
Számunkra a köztársaság a haza és haladás eszméjét jelenti!
A köztársaság a magyar demokraták számára nemcsak államforma. Értékrend is, amely a magyar nemzet történelme során a szabadságért, nemzeti függetlenségért és a demokráciáért vívott küzdelmekben kristályosodott ki. Petőfi, Ady és Bibó országában a köztársaság eszméje a nemzeti önrendelkezés és a társadalmi egyenlőség vágyával forrt össze. Nem levehető ruha, nem átmeneti politikai berendezkedés, hanem a nemzetet összetartó erő, a demokrácia szervező elve, a magukat egyenlőnek valló magyar polgárok közösségének kifejezője.
Ez az értékrend ma veszélyben van. A Magyar Köztársaság értékeit és intézményeit az alkotmányozás folyamatában támadás érte. Most a köztársaság védelmére, holnap újraépítésére van szükség, hogy megőrizzük és kiterjesszük az 1989-ben megszerzett szabadságot, kiteljesítsük a szociális jogokat, és megteremtsük a feltételeket és biztosítékokat a XXI. század új feladatainak elvégzéséhez is: a fenntartható fejlődéshez, a társadalmi különbségek csökkentéséhez, a nagyobb társadalmi és gazdasági biztonsághoz, a demokratikus, modern, európai Magyarország működéséhez.
Legyen mától kezdve április 18-a a Magyar Köztársaság védelmének napja, amikor a magyar demokraták hitet tesznek a köztársasági eszme mellett!
1. Hitet teszünk a köztársaság mellett, mert az az állampolgárok döntési jogainak tiszteletét, a közös ügyek közös intézését jelenti. Diktátumok helyett párbeszédet, a hatalomközpontosítás helyett önkormányzatiságot, önrendelkezést, a helyi és a civil közösségek kiterjedt jogait, a felülről vezérelt döntések helyett vitát és érdekegyeztetést.
Számunkra a köztársaság a demokráciát jelenti!
2. Hitet teszünk a köztársaság mellett, mert abban a hatalom forrása a közösség. Értékrendjében nincs helye személyek, pártok, intézmények túlhatalmának, tekintélyelvűségnek, előjogoknak és kiváltságoknak. Biztosítja a hatalom ellensúlyait és ellenőrzését.
Számunkra a köztársaság a szabadságot jelenti!
3. Hitet teszünk a köztársaság mellett, mert csak a köztársaság állampolgárainak jogegyenlősége teremthet lehetőséget arra, hogy a társadalmi esélyek is közeledjenek, és a közösséget ne szabdalják szét átjárhatatlan szakadékok.
Számunkra a köztársaság az egyenlőséget és a szolidaritást
jelenti!
4. Hitet teszünk a köztársaság mellett, mert az a közösség tagjainak valódi összetartozásán és kölcsönös tiszteletén alapszik. Nem rekeszt ki senkit a nemzetből, nem bélyegzi meg az uralmon lévőktől eltérően gondolkodókat, nem tekinti kevesebbet érőknek a szegényeket, a nehéz sorsúakat.
Számunkra a köztársaság az állampolgárok egyenrangú
közösségét jelenti.
5. Hitet teszünk a köztársaság mellett, mert az nem felülről diktált értékrendre, alattvalói engedelmességre, hanem a közösség szabadságára és sokszínűségére épül. Elfogadja és pártolja a sokféle véleményt, gondolatot, ízlést. Valódi értékközösségen, a szabadság, a demokrácia céljaiban való egyetértésen alapul.
Számunkra a köztársaság a sokszínűséget jelenti!
6. Hitet teszünk a köztársaság mellett, mert annak eszménye a magyar progresszió legjobb hagyományaira épül, egyet jelent az ország haladásának, modernizációjának, nyitott, európai szellemének igényével, a nemzet felemelkedésének programjával.
Számunkra a köztársaság a haza és haladás eszméjét jelenti!
2011. március 30., szerda
Az én hazám nem disznóól
Orbán Viktor súlyosan tévedett, amikor disznóólként aposztrofálta a mi hazánkat. Nem először és sajnos – nyilvánvalóan – nem is utoljára tévedett. Megkísérlem most csokorba szedni az eddigi súlyosabb tévedéseit. Természetesen már nem Orbán Viktor figyelmét próbálom meg felhívni ezekre az antidemokratikus túlkapásokra, nyílt jogsértésekre és súlyos bűnökre. Az felesleges lenne, hiszen Orbán Viktor mentális, intellektuális és morális állapota miatt sem képes már ezen igazságok felismerésére, megértésére.
De a honfitársaim többsége, a felelősen és értelmesen gondolkodó, öntudatos polgárok, a józan demokraták talán még képesek rá. Ez az újabb „Cassandra levelem” tehát a társadalmunk értelmesen és felelősen gondolkodó részéhez szól. Gátlástalan zsarnokokkal és gerinctelen vazallusaikkal amúgy sem levelezem, hiszen „gyalázat volna az kitanult eszemre”.
Orbán Viktor legnagyobb tévedése az, hogy folyamatosan forradalomként próbált és próbál meg beállítani egy demokratikus választást. A „fülkeforradalom” hazug és demagóg legendájából próbálja meg aztán levezetni antidemokratikus és jogsértő intézkedéseinek jogosságát, legitimitását, ami persze logikai és jogi értelemben is nonszensz.
A sokat emlegetett kétharmados többség ugyanis nem jogosítja fel arra, hogy a demokráciánk helyett egy új, homályos és kontúrtalan rendszert, a „nemzeti együttműködés rendszerét” kínálja hazánknak és nemzetünknek. Nem jogosítja fel egyrészt azért, mert ilyen arányú választási győzelemre volt már példa a rendszerváltás óta, mégsem próbált meg vele ilyen módon visszaélni a Horn–Kuncze-kormány. Másrészt pedig azért sem jogosítja fel, mivel Orbánék választási program nélkül meneteltek a választási győzelmükig, azaz soha, sehol, senkinek nem tárták fel valós szándékaikat. Ezzel pedig súlyosan megtévesztették a rájuk szavazó állampolgárokat. Ezzel a torz logikával egyébként Orbán Viktor akár azt is állíthatná, hogy a III. világháború kirobbantására hatalmazták őt fel a fülkeforradalmárok...
Orbán Viktor és gerinctelen vazallusai tehát súlyos tévedésben vannak, mikor azt hiszik, hogy a polgári demokráciánk, a parlamentáris jogállamunk lebontására kaptak bárkitől is felhatalmazást.
Ennek értelmében tehát nincsen joguk negligálni a magyar országgyűlést, azaz folyamatos és súlyos jogsértést követnek el, mikor a modern polgári demokráciák alapelveit és íratlan szabályait is megsértve, minden törvényjavaslatukat egyéni képviselői indítványként nyújtják be. Ezzel ugyanis megszüntetik a törvényekkel kapcsolatos, előzetes társadalmi és parlamenti bizottsági konzultációt is, azaz éppen szembe menetelnek a valódi nemzeti együttműködés gondolatiságával. Hiszen ma Magyarországon valójában egy rendkívül szűk pártelit hoz meg minden új törvényt, minden érdemi döntést, a társadalom, a szakmai és érdekképviseleti szervek, illetve a szavazógéppé silányított országgyűlés „feje felett”.
Orbánék ráadásul ugyancsak folyamatosan és tudatosan sértik meg az államhatalmi ágak megosztásának elveit, a fékek és ellensúlyok évszázadok alatt kikristályosodott rendszerét is. Ezt tették, amikor egy súlytalan és méltatlan személyt ültettek a köztársasági elnöki székbe, ezt tették, amikor korlátozták az Alkotmánybíróság jogköreit, amikor feloszlatták a Költségvetési Tanácsot és ezt teszik, amikor folyamatos támadásokat intéznek a Nemzeti Bank függetlensége ellen is.
Mindez persze szerves része az „egész-pályás letámadásnak”, azaz annak az agresszív és demagóg populizmusnak, amelyre persze ugyancsak nem kaptak felhatalmazást senkitől.
Klasszikus példája volt ennek a fajta felelőtlen, antidemokratikus és a nemzetközi jogelveket is sértő kormányzati politizálásuknak, amikor Orbán Viktor a bírói függetlenséget és az ártatlanság vélelmére vonatkozó szabályokat is páros lábbal tiporva, előre nyilatkozott a Magyar Parlamentben a vörösiszap-ügy vélt felelőseinek bűnösségéről (azaz prejudikált), illetve mikor ennek nyomán ráadásul jogsértő módon „államosították” is az érintett magáncégeket.
Ugyancsak jól példázta ezt a fajta agresszív és önkényeskedő kormányzati politikát, mikor a magánnyugdíjpénztárak vagyonát államosították, erőszakos és jogsértő módon. Ennek során a Matolcsy-nyilatkozat kimerítette a zsarolás törvényi tényállását is, majd a polgári jog alapszabályai közül is többet vettek semmibe. (Például a joglemondó nyilatkozat csak kifejezett és tényleges lehet, azaz nem lehet azt kiterjesztőleg értelmezni, illetve írásba foglalt jogokat csak és kizárólag írásban lehet módosítani, nem pedig hallgatólagosan, ahogy az ebben az esetben történt.) Ráadásul a szoros határidőkkel és a méltatlan nyilatkozattételi körülményekkel az emberi méltóságra vonatkozó alkotmányos alapelveket is súlyosan megsértették.
De ugyanerre példa a közszolgák indoklás nélküli elbocsáthatóságáról hozott törvény vagy az ő jogsértő, titkosszolgálati módszerekkel történő megfigyeltetésük, sőt tetszőleges provokálásuk.
Orbánék tehát valóban egy új rendszert építenek. Egy antidemokratikus rendszert, egy tekintélyelvű autokráciát, sőt időnként már felmerül a gyanú, hogy egyfajta pártállami diktatúrát, félfeudális és monarchikus elemekkel, Szentkorona-tannal, kúriákkal és vármegyékkel ötvözve.
Az orbáni új rendszerben nincsenek felelős és öntudatos állampolgárok, csak alattvalók. Ezeknek az alattvalóknak pedig nincsenek jogaik. A teljhatalmú állam jóindulatától függenek, de akár ki is eshetnek a szociális védőhálóból, le is zuhanhatnak Orbán Viktor Taigetoszának rideg sziklájáról, melyet részben a Széll Kálmán Terv, részben pedig új pártalkotmányuk hoz létre.
Ebben a rendszerben bármikor ki lehet vetni – akár visszamenőleges hatállyal is – diszkriminatív adókat. Ebben a rendszerben bármit államosítani lehet, erőszakosan és önkényesen. Ebben a rendszerben a gyermekeket 12 éves kortól börtönbe lehet majd vetni, 15 éves kortól pedig közmunkás vagy inas sorba lehet kényszeríteni. Ebben a rendszerben a nyugdíjasok jogai a kormányzat kénye-kedve szerint, pillanatnyi érdekei alapján, tetszőlegesen korlátozhatók. Ebben a rendszerben rokkantnyugdíjasok és munkanélküliek százezreitől vonható meg mindenfajta szociális ellátás. (Melyek az új alkotmány szerint már nem alanyi jogon járnak majd, csupán adhatók.) Ebben a rendszerben a pártkatona legfőbb ügyész bárkit bebörtönöztet, akár koncepciós perek alapján is. Ebben az orbáni rendszerben a médiahatóság pártkatonái bármilyen véleményt elhallgattathatnak, megsértve a szólás- és sajtószabadság ugyancsak évszázados jogelveit.
Ez az orbáni rendszer szembemegy a művelt, modern és demokratikus világgal, megsérti az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatában és az Európai Unió alapjogi chartájában rögzített, felvilágosult jogelveket, megsérti a modern, polgári demokráciák szinte összes írott és íratlan szabályát.
Megsérti a polgári szabadságjogokat és az elidegeníthetetlen, emberi alapjogokat. Semmibe veszi a kisebbségi jogokat, a vallásszabadság és a szekularizáció elveit, de még a magántulajdon szentségére vonatkozó alkotmányos jogokat is.
Orbánék ráadásul cinikus sunyisággal és avítt demagógiával próbálják beemelni az új pártalkotmányukba a Szentkorona-tant is. Kettős céljuk van ezzel. Egyrészt komoly engedményt tesznek a hazai – sajnos egyre erősödő – revizionista és soviniszta törekvéseknek, illetve relativizálni próbálják a népszuverenitás elveit is.
Hiszen ha Magyarországon minden hatalom a történelmi jogfolytonosságot is megtestesítő Szentkoronától ered, akkor ez egyrészt komoly hivatkozási alap lehet a trianoni döntés felülvizsgálatára, másrészt gyakorlatilag korlátlan hatalmi jogosítványokkal ruházza fel a néptől, a népfelség elvétől és a képviseleti demokrácia jogelveitől is egyre inkább eltávolodó kormányzatot.
Azaz korlátlan hatalommal ruházza fel az új, misztikus rendszert megteremtő Orbán Viktort.
Jelenleg tehát a hazánkban már nem a bal- vagy a jobboldaliság a kérdés. A demokrácia és a köztársaság híveinek a küzdelme a tét az orbáni új rendszer erőivel szemben. A modern polgári jogállam híveinek a sikeres harca a kérdés, a nemzeti együttműködés rendszerének csúfolt és hazudott, tekintélyelvű autokrácia, az „orbáni demokratúra” erőivel.
Nem újdonság egyébként ez a fajta „nemzeti együttműködés”. Felkínálták ezt már – többek között – Hitler, Sztálin és Mao is. A lényege, hogy vagy fejet hajtasz egy szűk, hatalmi elit érdekei és a többség diktatúrája előtt, vagy elszegényedsz, megnyomorodsz és végül elpusztulsz.
Ma viszont van egy történelmi esélyünk.
Mert amíg 1848-ban vagy 1956-ban hazánk haladó erői ellen voltak az akkori nemzetközi erők és szövetségek, addig ma ez éppen fordítva van.
Ma ugyanis, amíg a saját kormányunk próbál elnyomni minket, a józan demokrata többséget, az öntudatos, magyar állampolgárokat, addig a demokratikus nemzetközi erők velünk vannak. Hiszen Brüsszel nem Moszkva, sőt Brüsszel a szövetségesünk. Hiszen a haza nem lehet ellenzékben. Legalábbis sokáig nem lehet már. Annak a bizonyítása is tehát a tét, hogy minden hatalom tőlünk, magyar állampolgároktól származik és ahogy adtuk, úgy vissza is vehetjük, ha azt bárki rossz célokra akarja használni.
Orbánék tehát súlyosan tévednek, mikor a mi hazánkat egy leigázható disznóólnak, a magyar nemzet tagjait pedig elnyomható és megalázható alattvalóknak látják.
Ideje lenne már erre emlékeztetni őket. Országos sztrájkokkal, polgári engedetlenséggel, tömegtüntetésekkel, népszavazások kezdeményezésével és jogi eljárások ezreinek a megindításával. Bátran, 1848 és 1956 szellemiségéhez, legszebb hagyományaihoz méltóan, és ezúttal ráadásul szövetségben a művelt, nyugati világgal.
A mi hazánk, a Magyar Köztársaság ugyanis független és demokratikus jogállam. Az Európai Unió és a NATO tagja. Ezen pedig nem tud és nem is fog változtatni egyetlen diktátorjelölt sem. Már ha lesz bennünk, magyarokban elég elszántság és méltóság, amellyel bebizonyítjuk, hogy „Habár felül a gálya, s alul a víznek árja, azért a víz az úr!”
dr. Dániel Péter
ember, demokrata, magyar állampolgár
De a honfitársaim többsége, a felelősen és értelmesen gondolkodó, öntudatos polgárok, a józan demokraták talán még képesek rá. Ez az újabb „Cassandra levelem” tehát a társadalmunk értelmesen és felelősen gondolkodó részéhez szól. Gátlástalan zsarnokokkal és gerinctelen vazallusaikkal amúgy sem levelezem, hiszen „gyalázat volna az kitanult eszemre”.
Orbán Viktor legnagyobb tévedése az, hogy folyamatosan forradalomként próbált és próbál meg beállítani egy demokratikus választást. A „fülkeforradalom” hazug és demagóg legendájából próbálja meg aztán levezetni antidemokratikus és jogsértő intézkedéseinek jogosságát, legitimitását, ami persze logikai és jogi értelemben is nonszensz.
A sokat emlegetett kétharmados többség ugyanis nem jogosítja fel arra, hogy a demokráciánk helyett egy új, homályos és kontúrtalan rendszert, a „nemzeti együttműködés rendszerét” kínálja hazánknak és nemzetünknek. Nem jogosítja fel egyrészt azért, mert ilyen arányú választási győzelemre volt már példa a rendszerváltás óta, mégsem próbált meg vele ilyen módon visszaélni a Horn–Kuncze-kormány. Másrészt pedig azért sem jogosítja fel, mivel Orbánék választási program nélkül meneteltek a választási győzelmükig, azaz soha, sehol, senkinek nem tárták fel valós szándékaikat. Ezzel pedig súlyosan megtévesztették a rájuk szavazó állampolgárokat. Ezzel a torz logikával egyébként Orbán Viktor akár azt is állíthatná, hogy a III. világháború kirobbantására hatalmazták őt fel a fülkeforradalmárok...
Orbán Viktor és gerinctelen vazallusai tehát súlyos tévedésben vannak, mikor azt hiszik, hogy a polgári demokráciánk, a parlamentáris jogállamunk lebontására kaptak bárkitől is felhatalmazást.
Ennek értelmében tehát nincsen joguk negligálni a magyar országgyűlést, azaz folyamatos és súlyos jogsértést követnek el, mikor a modern polgári demokráciák alapelveit és íratlan szabályait is megsértve, minden törvényjavaslatukat egyéni képviselői indítványként nyújtják be. Ezzel ugyanis megszüntetik a törvényekkel kapcsolatos, előzetes társadalmi és parlamenti bizottsági konzultációt is, azaz éppen szembe menetelnek a valódi nemzeti együttműködés gondolatiságával. Hiszen ma Magyarországon valójában egy rendkívül szűk pártelit hoz meg minden új törvényt, minden érdemi döntést, a társadalom, a szakmai és érdekképviseleti szervek, illetve a szavazógéppé silányított országgyűlés „feje felett”.
Orbánék ráadásul ugyancsak folyamatosan és tudatosan sértik meg az államhatalmi ágak megosztásának elveit, a fékek és ellensúlyok évszázadok alatt kikristályosodott rendszerét is. Ezt tették, amikor egy súlytalan és méltatlan személyt ültettek a köztársasági elnöki székbe, ezt tették, amikor korlátozták az Alkotmánybíróság jogköreit, amikor feloszlatták a Költségvetési Tanácsot és ezt teszik, amikor folyamatos támadásokat intéznek a Nemzeti Bank függetlensége ellen is.
Mindez persze szerves része az „egész-pályás letámadásnak”, azaz annak az agresszív és demagóg populizmusnak, amelyre persze ugyancsak nem kaptak felhatalmazást senkitől.
Klasszikus példája volt ennek a fajta felelőtlen, antidemokratikus és a nemzetközi jogelveket is sértő kormányzati politizálásuknak, amikor Orbán Viktor a bírói függetlenséget és az ártatlanság vélelmére vonatkozó szabályokat is páros lábbal tiporva, előre nyilatkozott a Magyar Parlamentben a vörösiszap-ügy vélt felelőseinek bűnösségéről (azaz prejudikált), illetve mikor ennek nyomán ráadásul jogsértő módon „államosították” is az érintett magáncégeket.
Ugyancsak jól példázta ezt a fajta agresszív és önkényeskedő kormányzati politikát, mikor a magánnyugdíjpénztárak vagyonát államosították, erőszakos és jogsértő módon. Ennek során a Matolcsy-nyilatkozat kimerítette a zsarolás törvényi tényállását is, majd a polgári jog alapszabályai közül is többet vettek semmibe. (Például a joglemondó nyilatkozat csak kifejezett és tényleges lehet, azaz nem lehet azt kiterjesztőleg értelmezni, illetve írásba foglalt jogokat csak és kizárólag írásban lehet módosítani, nem pedig hallgatólagosan, ahogy az ebben az esetben történt.) Ráadásul a szoros határidőkkel és a méltatlan nyilatkozattételi körülményekkel az emberi méltóságra vonatkozó alkotmányos alapelveket is súlyosan megsértették.
De ugyanerre példa a közszolgák indoklás nélküli elbocsáthatóságáról hozott törvény vagy az ő jogsértő, titkosszolgálati módszerekkel történő megfigyeltetésük, sőt tetszőleges provokálásuk.
Orbánék tehát valóban egy új rendszert építenek. Egy antidemokratikus rendszert, egy tekintélyelvű autokráciát, sőt időnként már felmerül a gyanú, hogy egyfajta pártállami diktatúrát, félfeudális és monarchikus elemekkel, Szentkorona-tannal, kúriákkal és vármegyékkel ötvözve.
Az orbáni új rendszerben nincsenek felelős és öntudatos állampolgárok, csak alattvalók. Ezeknek az alattvalóknak pedig nincsenek jogaik. A teljhatalmú állam jóindulatától függenek, de akár ki is eshetnek a szociális védőhálóból, le is zuhanhatnak Orbán Viktor Taigetoszának rideg sziklájáról, melyet részben a Széll Kálmán Terv, részben pedig új pártalkotmányuk hoz létre.
Ebben a rendszerben bármikor ki lehet vetni – akár visszamenőleges hatállyal is – diszkriminatív adókat. Ebben a rendszerben bármit államosítani lehet, erőszakosan és önkényesen. Ebben a rendszerben a gyermekeket 12 éves kortól börtönbe lehet majd vetni, 15 éves kortól pedig közmunkás vagy inas sorba lehet kényszeríteni. Ebben a rendszerben a nyugdíjasok jogai a kormányzat kénye-kedve szerint, pillanatnyi érdekei alapján, tetszőlegesen korlátozhatók. Ebben a rendszerben rokkantnyugdíjasok és munkanélküliek százezreitől vonható meg mindenfajta szociális ellátás. (Melyek az új alkotmány szerint már nem alanyi jogon járnak majd, csupán adhatók.) Ebben a rendszerben a pártkatona legfőbb ügyész bárkit bebörtönöztet, akár koncepciós perek alapján is. Ebben az orbáni rendszerben a médiahatóság pártkatonái bármilyen véleményt elhallgattathatnak, megsértve a szólás- és sajtószabadság ugyancsak évszázados jogelveit.
Ez az orbáni rendszer szembemegy a művelt, modern és demokratikus világgal, megsérti az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatában és az Európai Unió alapjogi chartájában rögzített, felvilágosult jogelveket, megsérti a modern, polgári demokráciák szinte összes írott és íratlan szabályát.
Megsérti a polgári szabadságjogokat és az elidegeníthetetlen, emberi alapjogokat. Semmibe veszi a kisebbségi jogokat, a vallásszabadság és a szekularizáció elveit, de még a magántulajdon szentségére vonatkozó alkotmányos jogokat is.
Orbánék ráadásul cinikus sunyisággal és avítt demagógiával próbálják beemelni az új pártalkotmányukba a Szentkorona-tant is. Kettős céljuk van ezzel. Egyrészt komoly engedményt tesznek a hazai – sajnos egyre erősödő – revizionista és soviniszta törekvéseknek, illetve relativizálni próbálják a népszuverenitás elveit is.
Hiszen ha Magyarországon minden hatalom a történelmi jogfolytonosságot is megtestesítő Szentkoronától ered, akkor ez egyrészt komoly hivatkozási alap lehet a trianoni döntés felülvizsgálatára, másrészt gyakorlatilag korlátlan hatalmi jogosítványokkal ruházza fel a néptől, a népfelség elvétől és a képviseleti demokrácia jogelveitől is egyre inkább eltávolodó kormányzatot.
Azaz korlátlan hatalommal ruházza fel az új, misztikus rendszert megteremtő Orbán Viktort.
Jelenleg tehát a hazánkban már nem a bal- vagy a jobboldaliság a kérdés. A demokrácia és a köztársaság híveinek a küzdelme a tét az orbáni új rendszer erőivel szemben. A modern polgári jogállam híveinek a sikeres harca a kérdés, a nemzeti együttműködés rendszerének csúfolt és hazudott, tekintélyelvű autokrácia, az „orbáni demokratúra” erőivel.
Nem újdonság egyébként ez a fajta „nemzeti együttműködés”. Felkínálták ezt már – többek között – Hitler, Sztálin és Mao is. A lényege, hogy vagy fejet hajtasz egy szűk, hatalmi elit érdekei és a többség diktatúrája előtt, vagy elszegényedsz, megnyomorodsz és végül elpusztulsz.
Ma viszont van egy történelmi esélyünk.
Mert amíg 1848-ban vagy 1956-ban hazánk haladó erői ellen voltak az akkori nemzetközi erők és szövetségek, addig ma ez éppen fordítva van.
Ma ugyanis, amíg a saját kormányunk próbál elnyomni minket, a józan demokrata többséget, az öntudatos, magyar állampolgárokat, addig a demokratikus nemzetközi erők velünk vannak. Hiszen Brüsszel nem Moszkva, sőt Brüsszel a szövetségesünk. Hiszen a haza nem lehet ellenzékben. Legalábbis sokáig nem lehet már. Annak a bizonyítása is tehát a tét, hogy minden hatalom tőlünk, magyar állampolgároktól származik és ahogy adtuk, úgy vissza is vehetjük, ha azt bárki rossz célokra akarja használni.
Orbánék tehát súlyosan tévednek, mikor a mi hazánkat egy leigázható disznóólnak, a magyar nemzet tagjait pedig elnyomható és megalázható alattvalóknak látják.
Ideje lenne már erre emlékeztetni őket. Országos sztrájkokkal, polgári engedetlenséggel, tömegtüntetésekkel, népszavazások kezdeményezésével és jogi eljárások ezreinek a megindításával. Bátran, 1848 és 1956 szellemiségéhez, legszebb hagyományaihoz méltóan, és ezúttal ráadásul szövetségben a művelt, nyugati világgal.
A mi hazánk, a Magyar Köztársaság ugyanis független és demokratikus jogállam. Az Európai Unió és a NATO tagja. Ezen pedig nem tud és nem is fog változtatni egyetlen diktátorjelölt sem. Már ha lesz bennünk, magyarokban elég elszántság és méltóság, amellyel bebizonyítjuk, hogy „Habár felül a gálya, s alul a víznek árja, azért a víz az úr!”
dr. Dániel Péter
ember, demokrata, magyar állampolgár
2011. március 13., vasárnap
Szabadság és Köztársaság
Hazánkban, a Magyar Köztársaságban nincsenek várurak. Se szolgabírák. Úriszék sincs. Nem akarunk vármegyéket főispánokkal, ahogy csendőröket se kakastollal.
Mint minden magyar ember, a szocialisták is büszkék a hazájukra, a magyarság eredményeire, megmaradására. De nem hisszük, hogy mindent, ami a múltunkhoz tartozik, folytatnunk kell. Miként az életkor önmagában nem tesz bölccsé, a régmúlt sem nemesít meg minden történést. Felejteni nem szabad, észnél lenni kötelező.
Minden európai ember tudja, hogy a zsidó-keresztény kultúra nélkül Európa nem volna az, amire ma annyira büszkék vagyunk. Azt is tudja minden európai, hogy a kereszténységet időben megelőzte a példátlan antik kultúra, amelynek teljesítményeit ma is csodáljuk. Azt is tudja minden európai, hogy a felvilágosodás nélkül még mindig boszorkányokat égetne az inkvizíció, Galilei nem tehetné közzé tudományos eredményeit, nem létezne a népfelség elve, a parlamentarizmus, a modern demokrácia. Ha szellemi gyökereinket keressük, s foglaljuk bele az alkotmányba, akkor nem feledkezhetünk meg minderről.
A Fidesz-KDNP alkotmánytervezete szerint a magyar történelem folytonossága 1944. március 19-én szakadt meg. A német megszállás rettenetes csapás volt a magyar nemzetre, miként Mohács, az ország három részre szakítása, majd kormányzása külországból évszázadokon át, és a trianoni béke is. A német megszállás egy olyan korszak mélypontja volt, amelyet az elviselhetetlen szegénység, az irredentizmus, a jogfosztás, a választójog korlátozása, a második világháborúba történő öngyilkos belépés és a zsidótörvények jellemeztek. Az Orbán-rendszer szerint ez belefér a történelmi folytonosságba, az 1946-os Második Köztársaság nem.
A magyar szocialisták elítélnek minden bal- és jobboldali zsarnokságot, amely a magyar embereket sújtotta évszázadok alatt. Ellenben tiszteljük és folytatjuk minden jobb- és baloldali, minden arisztokrata, nemes, közrendű magyar ember szabadságtörekvését. Nem a királyság, hanem a szabadság jelképeit tartjuk fontosabbnak: a 48-as kokárdát, az 56-os lyukas zászlót, a Kossuth-címert. A Köztársaság nem ruha a nemzet testén. A Köztársaság jelenti azt, hogy Magyarország mindannyiunk hazája, kirekesztés nélkül. Szomorú, ha ezt valaki nem érti.
"Sokan azt gondolják: Magyarország - volt; én azt szeretném hinni: lesz!" - írta Széchenyi, a legnagyobb magyar 1830-ban, felismerve, hogy a jövőt a rendies világ béklyói kötik meg. Most a kormánypártok ugyanezeket a béklyókat kötik ránk újra.
Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc ünnepe jó alkalom lesz arra, hogy kimondjuk: nem akarunk időutazást. Tiszteljük a múltunkat, de ragaszkodunk a jövőnkhöz! Itt, a hazánkban, a Magyar Köztársaságban!
Forrás: mszp.hu/Mesterházy Attila
Mint minden magyar ember, a szocialisták is büszkék a hazájukra, a magyarság eredményeire, megmaradására. De nem hisszük, hogy mindent, ami a múltunkhoz tartozik, folytatnunk kell. Miként az életkor önmagában nem tesz bölccsé, a régmúlt sem nemesít meg minden történést. Felejteni nem szabad, észnél lenni kötelező.
Minden európai ember tudja, hogy a zsidó-keresztény kultúra nélkül Európa nem volna az, amire ma annyira büszkék vagyunk. Azt is tudja minden európai, hogy a kereszténységet időben megelőzte a példátlan antik kultúra, amelynek teljesítményeit ma is csodáljuk. Azt is tudja minden európai, hogy a felvilágosodás nélkül még mindig boszorkányokat égetne az inkvizíció, Galilei nem tehetné közzé tudományos eredményeit, nem létezne a népfelség elve, a parlamentarizmus, a modern demokrácia. Ha szellemi gyökereinket keressük, s foglaljuk bele az alkotmányba, akkor nem feledkezhetünk meg minderről.
A Fidesz-KDNP alkotmánytervezete szerint a magyar történelem folytonossága 1944. március 19-én szakadt meg. A német megszállás rettenetes csapás volt a magyar nemzetre, miként Mohács, az ország három részre szakítása, majd kormányzása külországból évszázadokon át, és a trianoni béke is. A német megszállás egy olyan korszak mélypontja volt, amelyet az elviselhetetlen szegénység, az irredentizmus, a jogfosztás, a választójog korlátozása, a második világháborúba történő öngyilkos belépés és a zsidótörvények jellemeztek. Az Orbán-rendszer szerint ez belefér a történelmi folytonosságba, az 1946-os Második Köztársaság nem.
A magyar szocialisták elítélnek minden bal- és jobboldali zsarnokságot, amely a magyar embereket sújtotta évszázadok alatt. Ellenben tiszteljük és folytatjuk minden jobb- és baloldali, minden arisztokrata, nemes, közrendű magyar ember szabadságtörekvését. Nem a királyság, hanem a szabadság jelképeit tartjuk fontosabbnak: a 48-as kokárdát, az 56-os lyukas zászlót, a Kossuth-címert. A Köztársaság nem ruha a nemzet testén. A Köztársaság jelenti azt, hogy Magyarország mindannyiunk hazája, kirekesztés nélkül. Szomorú, ha ezt valaki nem érti.
"Sokan azt gondolják: Magyarország - volt; én azt szeretném hinni: lesz!" - írta Széchenyi, a legnagyobb magyar 1830-ban, felismerve, hogy a jövőt a rendies világ béklyói kötik meg. Most a kormánypártok ugyanezeket a béklyókat kötik ránk újra.
Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc ünnepe jó alkalom lesz arra, hogy kimondjuk: nem akarunk időutazást. Tiszteljük a múltunkat, de ragaszkodunk a jövőnkhöz! Itt, a hazánkban, a Magyar Köztársaságban!
Forrás: mszp.hu/Mesterházy Attila
2011. március 9., szerda
Köztársaság
Hálásak lehetünk Orbán Viktornak. Újabb ötletével, amely már az alkotmányozási kérdőívet tartalmazó nyolcmillió boríték feladójának megjelölésében is megjelent, minden korábbinál világosabbá tette, mit is jelent a forradalma, amelyet a választási győzelem estéjén a rá szavazó 2,7 millió választónak tulajdonított. A borítékon feladóként ugyanis „Magyarország kormánya” szerepelt, a húsz éve minden kormány által használt „A Magyar Köztársaság kormánya” helyett. Kiderült: az új alkotmány szövegében már nem Magyar Köztársaságnak, hanem egyszerűen Magyarországnak nevezik majd az államot.
Tudtuk eddig is, hogy Orbán nem szereti a köztársaságot. Meg is mondta egyszer: a nemzet a test, a köztársaság csak a ruha rajta. Most megszabadul a ruhától. A példa Románia, Ukrajna, sőt tulajdonképpen Oroszország is, amely Oroszországi Föderációnak nevezi magát, és a másik két országhoz hasonlóan nem köztársaságnak. A köztársaság szó náluk a szovjet korszakhoz tapad, ahogy Romániában is a királynak a kommunista hatalomátvétellel történt lemondatása utáni időszakhoz. Magyarországon azonban a köztársaság mást jelent, nemcsak államformát. Három szakítást jelentett a huszadik században: 1918-ban a Habsburg-birodalommal, 1946-ban a Horthy-rendszerrel és az 1949-es, Rákosi-féle alkotmánnyal bevezetett népköztársasággal való szakítást. A köztársaság szó magyarul ugyanazt jelenti, mint franciául a République: a szabadság, egyenlőség, testvériség hármasságát. Egyenlőséget jelent, hiszen a köztársaság a demokrata Petőfi hármas, jogi, kulturális és gazdasági tekintetben meghirdetett Kánaánját ígérte a többséget szolgasorban tartó úri Magyarország valóságával szemben. De ugyanígy testvériséget is jelent, a mindenkori kiszolgáltatottak, a puszták népe, a munkások, zsellérek, cigányok felemelkedését. És mindenekelőtt szabadságot, a diktatúrák elutasítását, az 1944-esét is és az 1989-ig tartóét is, hiszen kikiáltásának napjával is a levert 56-os forradalom céljainak valóra váltását vállalta magára. A köztársaság Magyarországon több mint államforma: a haladás, az emancipáció, a szabadságban való felemelkedés szinonimája.
Hálásak lehetünk Orbán Viktornak, hiszen ezzel a gesztusával világossá tette, hogy mindazt elutasítja, ami az elmúlt száz évben felemelkedést ígért Magyarországnak. Nemcsak az utóbbi húsz évet, a magyar demokrácia két évtizedét nevezi zavaros időszaknak, de elutasítja 18-at, 46-ot és 89-et is. Hosszú ideje azokat jelöli meg példaképként: Tiszát, Bethlent, Telekit, akik szemben álltak a 18-as köztársasággal. Azok kultuszát ápolja, Mindszentytől Wass Albertig, akik szemben álltak a 46-os köztársasággal. Őket követi, amikor szembefordul a 89-es köztársasággal. Újabb gesztusával világossá tette, milyen átfogó koncepcióba illik a köztisztviselők indokolás nélküli elbocsátása, a tankötelezettség korhatárának leszállítása, a munkanélküli ellátások korlátozása, az új polgári törvénykönyv megbuktatása, a három csapás, a 12 év mint büntethetőségi korhatár, a jövedelemkülönbségeket növelő adórendszer, az örökösödési és vagyonátruházási illeték megszüntetése, a Terrorelhárítási Központ, az Alkotmánybíróság hatáskörének korlátozása, a filozófusper, mindaz, amit valójában már hatalomra jutása előtt kilátásba helyezett (például amikor Tusnádfürdőn 1968-at utasította el). A szabadság, az egyenlőség és a testvériség elutasítása az orbáni program lényege.
Hálásak lehetünk Orbán Viktornak, hiszen kezünkbe adta a programot. A program egyetlen szóval megfogalmazható: KÖZTÁRSASÁG. Három szóval: szabadság, egyenlőség, testvériség. A program nem más, mint visszaszerezni azt, amire mindannyian, akik az elmúlt húsz évben köztisztséget töltöttünk be, felesküdtünk: a köztársaságot. Ez az a program, amely mellé odaállhat mindenki, legyen liberális, szocialista, konzervatív vagy zöld, de egyetért 1918-cal, 1946-tal és 1989-cel. Orbán Viktor lefektette a vele szemben felálló politikai szövetség közös platformját.
Bauer Tamás
Tudtuk eddig is, hogy Orbán nem szereti a köztársaságot. Meg is mondta egyszer: a nemzet a test, a köztársaság csak a ruha rajta. Most megszabadul a ruhától. A példa Románia, Ukrajna, sőt tulajdonképpen Oroszország is, amely Oroszországi Föderációnak nevezi magát, és a másik két országhoz hasonlóan nem köztársaságnak. A köztársaság szó náluk a szovjet korszakhoz tapad, ahogy Romániában is a királynak a kommunista hatalomátvétellel történt lemondatása utáni időszakhoz. Magyarországon azonban a köztársaság mást jelent, nemcsak államformát. Három szakítást jelentett a huszadik században: 1918-ban a Habsburg-birodalommal, 1946-ban a Horthy-rendszerrel és az 1949-es, Rákosi-féle alkotmánnyal bevezetett népköztársasággal való szakítást. A köztársaság szó magyarul ugyanazt jelenti, mint franciául a République: a szabadság, egyenlőség, testvériség hármasságát. Egyenlőséget jelent, hiszen a köztársaság a demokrata Petőfi hármas, jogi, kulturális és gazdasági tekintetben meghirdetett Kánaánját ígérte a többséget szolgasorban tartó úri Magyarország valóságával szemben. De ugyanígy testvériséget is jelent, a mindenkori kiszolgáltatottak, a puszták népe, a munkások, zsellérek, cigányok felemelkedését. És mindenekelőtt szabadságot, a diktatúrák elutasítását, az 1944-esét is és az 1989-ig tartóét is, hiszen kikiáltásának napjával is a levert 56-os forradalom céljainak valóra váltását vállalta magára. A köztársaság Magyarországon több mint államforma: a haladás, az emancipáció, a szabadságban való felemelkedés szinonimája.
Hálásak lehetünk Orbán Viktornak, hiszen ezzel a gesztusával világossá tette, hogy mindazt elutasítja, ami az elmúlt száz évben felemelkedést ígért Magyarországnak. Nemcsak az utóbbi húsz évet, a magyar demokrácia két évtizedét nevezi zavaros időszaknak, de elutasítja 18-at, 46-ot és 89-et is. Hosszú ideje azokat jelöli meg példaképként: Tiszát, Bethlent, Telekit, akik szemben álltak a 18-as köztársasággal. Azok kultuszát ápolja, Mindszentytől Wass Albertig, akik szemben álltak a 46-os köztársasággal. Őket követi, amikor szembefordul a 89-es köztársasággal. Újabb gesztusával világossá tette, milyen átfogó koncepcióba illik a köztisztviselők indokolás nélküli elbocsátása, a tankötelezettség korhatárának leszállítása, a munkanélküli ellátások korlátozása, az új polgári törvénykönyv megbuktatása, a három csapás, a 12 év mint büntethetőségi korhatár, a jövedelemkülönbségeket növelő adórendszer, az örökösödési és vagyonátruházási illeték megszüntetése, a Terrorelhárítási Központ, az Alkotmánybíróság hatáskörének korlátozása, a filozófusper, mindaz, amit valójában már hatalomra jutása előtt kilátásba helyezett (például amikor Tusnádfürdőn 1968-at utasította el). A szabadság, az egyenlőség és a testvériség elutasítása az orbáni program lényege.
Hálásak lehetünk Orbán Viktornak, hiszen kezünkbe adta a programot. A program egyetlen szóval megfogalmazható: KÖZTÁRSASÁG. Három szóval: szabadság, egyenlőség, testvériség. A program nem más, mint visszaszerezni azt, amire mindannyian, akik az elmúlt húsz évben köztisztséget töltöttünk be, felesküdtünk: a köztársaságot. Ez az a program, amely mellé odaállhat mindenki, legyen liberális, szocialista, konzervatív vagy zöld, de egyetért 1918-cal, 1946-tal és 1989-cel. Orbán Viktor lefektette a vele szemben felálló politikai szövetség közös platformját.
Bauer Tamás
2011. március 6., vasárnap
Závada Pál: a hatalomgyakorlókat sürgősen meg kell buktatni
Azóta, hogy 89-ben kivívtunk, soha akkora támadás nem érte a sajtót, mint most a médiatörvény megszavazásakor - mondja Závada Pál. Az író szerint veszély fenyegeti köztársaságunkat, demokráciánkat.
Závada Pál úgy véli: "ezeket a hatalomgyakorlókat sürgősen le kell váltani, meg kell buktatni, el kell kergetni."
Závada Pál úgy véli: "ezeket a hatalomgyakorlókat sürgősen le kell váltani, meg kell buktatni, el kell kergetni."
2011. március 4., péntek
2011. március 2., szerda
Az illúziók halála
Kicsit furcsa, hogy csak közel egy, hatalomban töltött év után tűnik fel a kormánynak, mennyire kínos helyzetbe navigálták magukat ellenzékben. Most viszont ez látszik minden megszólalásukon, és a legfrissebben különösképp: miután a teljes országnak megígérték, hogy jobb lesz a Fidesszel, most ideje leszámolni az illúziókkal. Jó reggelt, Magyarország, jó reggelt, Fidesz.
Ez persze nem jelenti azt, hogy az ő irányításuk alatt ne lehetne akár jobb is a helyzet mint korábban, de azokról az álmokról, hogy ez fájdalommentes lenne, most kell lemondani és beismerni . Korábban kellett volna persze, de ez sült ki belőle – jobb időkben el lehetett volna adni az egészet azzal, hogy most jön két év, hogy rendbe tegyék az országot, ehelyett most Matolcsy egyetlenegyszer mondta ki a reform szót, és még arra is fel lehetett szisszenni.
Pedig reformról egyébként még csak szó sincsen, legfeljebb a reform előkészítéséről. De most épp július a legkorábbi határidő, és ez bizony nem száz napos program, hanem akkor már tizennegyedik hónapja itt lesz a második Orbán-kormány. Aki ellenzékben szidja a reformokat, az kormányon joggal fél a rájuk adott reakciótól, mint ördög a tömjén füsttől.
2011. február 28., hétfő
Kitől fél Orbán?
Bajnai Gordonnak van egy találó és okos mondata: „a politikusokat vagy a választók, vagy a piacok térítik észhez”. Valahogy így hangzik, ha nem is szó szerint. Persze erre akkor van szükség, ha a politikus magától nem tud, vagy nem mer rálépni egy fenntartható útra.
Ha választani kell, hogy kitől kapjuk a pofont, akkor talán abból érdemes kiindulni, hogy a piac figyelmeztetése mindig többe kerül. Elapadhatnak a források, leértékelik az adósságot, gyengül a deviza, növekszik az infláció és így tovább. Végül jön a növekedési és foglalkoztatási áldozat.
De a helyzet nem ilyen egyszerű. Mert akkor van igazán gond, ha a választók elvárása és a piacok igénye nem esik egybe. Ha mást vár el az egyik, és mást a másik. Mi huzamosabb ideje szenvedünk ettől. A választók jelentős része nem fenntartható gazdaságpolitikát, hanem bővülő állami szerepvállalást igényel. Hogy ez így alakult, ebben szerepe van a politikusok által korábban gerjesztett szociális várakozásoknak is.
Orbán ebben a konfliktusban őrlődik. Ha a választókat kívánja kielégíteni, akkor a piacok büntetnek, ha a piac igényeire hallgat, akkor a választók fordulnak el tőle. Ezért tétlenkedik.
Nem kenyerem a jóslás, az előjelekből mégis azt gondolom, hogy nem lesz itt semmilyen szerkezeti reform. Elvesz egy kis pénzt innen meg onnan, beszed valamennyit máshol, de inkább csak elmismásolja a kormányzást. Igen, fél saját választóitól, azoktól, akiket nyolc év alatt feltüzelt.
Ha meg nincs kormányzás, akkor legalább ellenség kell, így aztán hadd jöjjön az elszámoltatás. Ezt nyomja, mint „süket a csengőt”. Ez egy darabig itthon eltakarhatja a semmittevést. De a világot ez nem fogja megnyugtatni. Mert az elszámoltatás nem helyettesítheti a kormányzást.
Ha választani kell, hogy kitől kapjuk a pofont, akkor talán abból érdemes kiindulni, hogy a piac figyelmeztetése mindig többe kerül. Elapadhatnak a források, leértékelik az adósságot, gyengül a deviza, növekszik az infláció és így tovább. Végül jön a növekedési és foglalkoztatási áldozat.
De a helyzet nem ilyen egyszerű. Mert akkor van igazán gond, ha a választók elvárása és a piacok igénye nem esik egybe. Ha mást vár el az egyik, és mást a másik. Mi huzamosabb ideje szenvedünk ettől. A választók jelentős része nem fenntartható gazdaságpolitikát, hanem bővülő állami szerepvállalást igényel. Hogy ez így alakult, ebben szerepe van a politikusok által korábban gerjesztett szociális várakozásoknak is.
Orbán ebben a konfliktusban őrlődik. Ha a választókat kívánja kielégíteni, akkor a piacok büntetnek, ha a piac igényeire hallgat, akkor a választók fordulnak el tőle. Ezért tétlenkedik.
Nem kenyerem a jóslás, az előjelekből mégis azt gondolom, hogy nem lesz itt semmilyen szerkezeti reform. Elvesz egy kis pénzt innen meg onnan, beszed valamennyit máshol, de inkább csak elmismásolja a kormányzást. Igen, fél saját választóitól, azoktól, akiket nyolc év alatt feltüzelt.
Ha meg nincs kormányzás, akkor legalább ellenség kell, így aztán hadd jöjjön az elszámoltatás. Ezt nyomja, mint „süket a csengőt”. Ez egy darabig itthon eltakarhatja a semmittevést. De a világot ez nem fogja megnyugtatni. Mert az elszámoltatás nem helyettesítheti a kormányzást.
2011. február 25., péntek
2011. február 24., csütörtök
A zemberek kormánya
Hogy van az, hogy a „zemberek kormánya”, amely állítólag a magyar érdeket mindig előrébb valónak gondolja a külföld érdekeinél, minden fontos ügyben külföldi intézményekkel, szervezetekkel, sajtóval tárgyal, velünk meg nem?
A miniszterelnök még januárban egy külföldi lapnak, ha jól emlékszem a Wall Street Journal-nek beszélt a költségvetés kiigazításáról. Olyasmit mondott, hogy a gyógyszerkasszában, a nyugdíjrendszerben és a közösségi közlekedésben visszafogják a kiadásokat. Azóta itthon egy konkrét mondat nem jött ki a száján.A médiatörvényt itthon keményen támadta az ellenzék és a civil világ. A miniszterelnök rájuk se hederített. Kétharmadunk van és kész – ennyi volt a válasz. Most Brüsszel nyomása alatt mégis meghajolt (és szó sincs arról, hogy „majd akkor módosítunk, ha más EU országok is módosítanak, hiszen nincs kettős mérce”). Nekünk, magyar választóknak nem engedett, velünk nem tárgyalt, erőből lenyomott bennünket. Brüsszelnek meghajolt.
Most olvasom, hogy a JP Morgan elemzői megnyugodtak, mert budapesti látogatásukkor betekintést nyerhettek a kormány reformterveibe. Őket már tájékoztatták. Mi meg itt ülünk körmünket rágva, hogy hajlandók lesznek-e végre nekünk is mondani valamit.
Hogy van az, hogy a „zemberek kormánya”, amely állítólag a magyar érdeket mindig előrébb valónak gondolja a külföld érdekeinél, minden fontos ügyben külföldi intézményekkel, szervezetekkel, sajtóval tárgyal, velünk meg nem?
2011. február 22., kedd
Ő a szocialisták aranytartaléka
Bajnai Gordon ismét aktivizálta magát a politikai porondon, igaz, egyelőre csak a háttérben mozog. A volt kormányfő a közelmúltban Nagy-Britanniába és az Amerikai Egyesült Államokba is ellátogatott. Mindkétszer vezető gazdasági szakemberekkel, politikusokkal, újságírókkal tárgyalt, aktuális hazai belpolitikai és gazdasági kérdésekről egyeztetett.
„Ő a mi aranytartalékunk”– mondta egy politikus arra célozva, hogy az MSZP a következő parlamenti választáson az ő miniszterelnök-jelöltségével indulhatna el. „Mesterházy Attila pártelnök túl gyenge, Gyurcsány Ferencet pedig zsigerből utálják a szavazók. Bajnai Gordon viszont konszolidálta az országot, kimért, nyugodt politikus, jó a nemzetközi kapcsolatrendszere”.
Az MSZP balos vonala, tehát Mesterházy Attiláék támogatnák Bajnai Gordon esetleges 2014-es visszatérését, Gyurcsány Ferencék viszont ellenzik azt, hiszen az egykori miniszterelnök magát szánná kormányfőnek.
Korábban az is elhangzott, ha Gyurcsány új pártot alapítana, akkor Bajnai Gordon és Bokros Lajosra is számíthatna.
„Ő a mi aranytartalékunk”– mondta egy politikus arra célozva, hogy az MSZP a következő parlamenti választáson az ő miniszterelnök-jelöltségével indulhatna el. „Mesterházy Attila pártelnök túl gyenge, Gyurcsány Ferencet pedig zsigerből utálják a szavazók. Bajnai Gordon viszont konszolidálta az országot, kimért, nyugodt politikus, jó a nemzetközi kapcsolatrendszere”.
Az MSZP balos vonala, tehát Mesterházy Attiláék támogatnák Bajnai Gordon esetleges 2014-es visszatérését, Gyurcsány Ferencék viszont ellenzik azt, hiszen az egykori miniszterelnök magát szánná kormányfőnek.
Korábban az is elhangzott, ha Gyurcsány új pártot alapítana, akkor Bajnai Gordon és Bokros Lajosra is számíthatna.
2011. február 20., vasárnap
2011. február 19., szombat
A rossz győzelméhez annyi kell, hogy a jók ne tegyenek semmit
A magyar demokrácia azonban ingatag mind az országban mind Kunhegyes városában.
Szabadságunkat, szabad véleménynyilvánításunkat egyre több veszély fenyegeti.
A demokrácia csak akkor működőképes, ha a magyar politikai közösség minden tagja partnerként fogadja el a többieket, a többség a kisebbséget.
Akkor, ha a nemzet dolgaiban másként gondolkodókat, más jövőképet követőket politikai vetélytársnak, nem pedig megsemmisítendő ellenségnek tekintik.
Figyelmeztetni szeretnénk Kunhegyes lakosságát a helyi hatalmasságok és az arrogáns Orbán-kormány helyi közösséget és országot romboló ténykedésére, a demokráciát háttérbe szorító intézkedéseire.
Ezen a helyen a magyar demokratikus baloldal szimpatizánsainak, a baloldali gondolatoknak kívánunk helyet adni.
Elérhetőségünk:
E-mail: kunhegyes.balszemmel@gmail.com
Kunhegyes Balszemmel a Facebookon
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)