Hazánkban, a Magyar Köztársaságban nincsenek várurak. Se szolgabírák. Úriszék sincs. Nem akarunk vármegyéket főispánokkal, ahogy csendőröket se kakastollal.
Mint minden magyar ember, a szocialisták is büszkék a hazájukra, a magyarság eredményeire, megmaradására. De nem hisszük, hogy mindent, ami a múltunkhoz tartozik, folytatnunk kell. Miként az életkor önmagában nem tesz bölccsé, a régmúlt sem nemesít meg minden történést. Felejteni nem szabad, észnél lenni kötelező.
Minden európai ember tudja, hogy a zsidó-keresztény kultúra nélkül Európa nem volna az, amire ma annyira büszkék vagyunk. Azt is tudja minden európai, hogy a kereszténységet időben megelőzte a példátlan antik kultúra, amelynek teljesítményeit ma is csodáljuk. Azt is tudja minden európai, hogy a felvilágosodás nélkül még mindig boszorkányokat égetne az inkvizíció, Galilei nem tehetné közzé tudományos eredményeit, nem létezne a népfelség elve, a parlamentarizmus, a modern demokrácia. Ha szellemi gyökereinket keressük, s foglaljuk bele az alkotmányba, akkor nem feledkezhetünk meg minderről.
A Fidesz-KDNP alkotmánytervezete szerint a magyar történelem folytonossága 1944. március 19-én szakadt meg. A német megszállás rettenetes csapás volt a magyar nemzetre, miként Mohács, az ország három részre szakítása, majd kormányzása külországból évszázadokon át, és a trianoni béke is. A német megszállás egy olyan korszak mélypontja volt, amelyet az elviselhetetlen szegénység, az irredentizmus, a jogfosztás, a választójog korlátozása, a második világháborúba történő öngyilkos belépés és a zsidótörvények jellemeztek. Az Orbán-rendszer szerint ez belefér a történelmi folytonosságba, az 1946-os Második Köztársaság nem.
A magyar szocialisták elítélnek minden bal- és jobboldali zsarnokságot, amely a magyar embereket sújtotta évszázadok alatt. Ellenben tiszteljük és folytatjuk minden jobb- és baloldali, minden arisztokrata, nemes, közrendű magyar ember szabadságtörekvését. Nem a királyság, hanem a szabadság jelképeit tartjuk fontosabbnak: a 48-as kokárdát, az 56-os lyukas zászlót, a Kossuth-címert. A Köztársaság nem ruha a nemzet testén. A Köztársaság jelenti azt, hogy Magyarország mindannyiunk hazája, kirekesztés nélkül. Szomorú, ha ezt valaki nem érti.
"Sokan azt gondolják: Magyarország - volt; én azt szeretném hinni: lesz!" - írta Széchenyi, a legnagyobb magyar 1830-ban, felismerve, hogy a jövőt a rendies világ béklyói kötik meg. Most a kormánypártok ugyanezeket a béklyókat kötik ránk újra.
Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc ünnepe jó alkalom lesz arra, hogy kimondjuk: nem akarunk időutazást. Tiszteljük a múltunkat, de ragaszkodunk a jövőnkhöz! Itt, a hazánkban, a Magyar Köztársaságban!
Forrás: mszp.hu/Mesterházy Attila
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése